Jasmin

Csak álltam vele szemben hátam mögött a kezemmel szorongatva az ajtókilincset. Testem remegőn vágyakozott a szabadság után. Lelkem üres, szívembe ezer tőr nyílalt. Vak voltam. Vak, mint a sötét éjszaka, mint a tejfehér kavargó köd, miben az orromig se látok. Vakon hittem, vakon szerettem. -Gyűlöllek-sziszegtem. Ronaldo fejét ölébe hajtva az ágy szélén ült, s hallgatott. -Szíved joga- nézett reám. Tekintete átható, fájdalommal teli. Röngen sugárként vizsgált érzéseimet nem rejtette-e el. Dermesztő ez a csönd. Odakint zuhogott. Hűvös szél járta át a szobát. A baldachin fátyolként zuhant alá. Mély kútba. Kútba, ahol csak megfulladni lehet. Börtön számára. Menekülni, menekülni vágytam. Innen el, de akárhová. Sebeim égettek, lábam alig mozdult. Izzó tűzként terjedt bennem a harag, mit éreztem. Erőt adott nékem. Sarkon fordultam, s kirohantam az ajtón. -Táska, pulcsi, telefon, pénztárca- soroltam magamban, miközben a cipőmet húztam. Kiléptem az ajtón. Mély sóhajtás. Megkönnyebültem, minden eltűnt. Minden szomorúság, fájdalom. Minden hazug szó tovaveszett, mit valaha kiejtettem a számon. Szótlanul kóboroltam gondolataimba merülve. Fülembe Borgeous Tsunami-a dübörgött. Nem hallottam semmit, csak egy fény csíkot láttam felvillanni szemem előtt. Aztán a fejem koppant a súlyos aszfalton. Elsötétült minden.

Csonka Csilla története alapján írtam:)