Öngyilkosság
Mindig vidámnak kell lenni! Mondta a bohóc, s sírva föltette mosolyát. Maszkként el takarta el arcát közönsége elől a színpad homályába rejtőzve. Belül üvöltött. Szemei fájdalmát a függönyök sem fedték el. A kétségbeesés és a harag eleven tüzében égett. Húsába nyílalt. Tükrében lebegő torzóra tekintett. Szerinted itt a vége? Kérdte. Az ismeretlen válaszul bólintott. Ekkor a bohóc fogta ezüstös pisztolyát. Fejéhez emelve lőtt. A golyó ezer darabra bomlott, s ő az asztalra borulva lehelte ki lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése