Jasmin

A vacsora
Belemártom a kést a húsba. Csak halkan. Érzem, ahogy szeletelek. Milliónyi szál (kötőszövet) vágódik el szinte másodpercek alatt. Az oldalán lecsorgó szaft megüti orromat. Fűszerek... Fahéj és curry por. Lassan a számhoz emelek egy szeletet. Csönd van. Pillanatra ismét az indiai forgatagban jártam jártam. Óriási tömeg, nyomorgás mindenütt. Egy piacon bóklásztam, mindenütt egymást túlordító árusok, hajlott hátú, ráncokkal teli koldusok kéregettek némi aprópénzt éhező unokáiknak, gyermekek fociztak a poros utcán mezítláb, rongyos ruhákba öltözve. Hallom, ahogy az eltévelyedett csont darabok ropognak a fogam alatt. Imára hívtak, az elefánt bömböléstől alig hallottam valamit . Mámorosult arcok szent szövegeket mormoltak traszba esett állapotukban. Édes aszalt szilva, s rozmaringos krumpli. Behunyt szemmel átadtam magam az ízélménynek. Mint megannyi buja gondolat kavarogtak a számban. A bor mézes illata minden érzékszervemet felingerli. Kezem maszatos. Akár mikor kisgyermek koromban cukorkát csentünk nagymamám délutáni teája mellől. Mai napig felidézem felidézem földes illatát, azt a sokféle zamatot, francia parfümöt, mit este magára fújt operába menet. Elővettem kedvenc szalvétámat. Vastag volt és puha. Lila színű. Megtörültem belé a kezemet. Vászon... Pillanatra ismét nagyapám gatyájába csimpaszkodtam, hogy soha, de soha ne menjen el. Aztán nyoma veszett még a nagy háborúk idején. Ott hevert a véres és kietlen csatamezőn, mint a legtöbb harcos katona, kikkel lángszóró és bombafüstje végzett. Desszertként fagylaltot fogyasztottam. Hideg, krémes vaníliát. Oly lágy, szinte elvakít... Tűzként söpör végig testemen. Beleborzongok, de vége. Nyugodni vágytam. Félhomályban támolyogtam a fürdőszoba felé, csak a kristálycsillár világított. Aranyos fénye beragyogta nappalim bőrbútorait. Végig simítottam a függönyömet. Hallottam halk susogását. Érintésétől eszembe jutottak az olasz szőttes árusok. Asszonyok strázsáltak Velencében a karneválon. Színes lepedőik pompaként ragyogtak a tűző napfényben. Piros, sárga, zöld és kék. Még több, és több kell. Telhetetlenség mohó vágyat ébreszt, hogy elborítsa a feketét, s kéjes kacajjal vessen véget a fehér tovatűnő ártatlanságának. Bíborban úszó tengereken hajóztak, szenvedélyek égnek törő hullámain lebegve. Sötét titokként rejtve marad szerelmük. Izzó csók pecsétje örökre elfeledteti igazságuk. A házasság pedig, mit kitűztek álom csupán, mit ellentétük miatt sohasem érhetnek el. Fogmosás közben habosak lettek ajkaim. Gargalizálok. Ahogy apa tanította. A víz örvényként működött- lemosva minden piszkot- érintkezett a torkommal. Kiköptem egyenesen a zúgó csatorna felé. Zuhanyzóból sugárként tört elő. Gőzölögve egészen belepte mindenem. Remegve burkolództam köntösömbe. Elindultam a háló felé. Odabent barackban játszó francia ágy várt. Hallgattam, ahogy anyám távoli hangja mesét mond, s kezével óv, biztonságban tartva gyermekét. Az éj reám borította baldachinos takaróját. Álmaimban tovább emlékezem. Kósza gondolat volt csupán, mit kívántam. Minden fény kihunyt. Csak a Hold szűrődött át a csipkevirágokon. Az éjszaka járta leány násztáncát.