2014. augusztus 8., péntek

Idézetek

Az élet néha tragikus és bonyolult, de ha csak egy nagy rózsaszín ködfelhő lenne elfelejtenénk mi a boldogság.

Mernél kitörni a csendből, a szürkeségből? Mernél nem átlagos lenni? Mernél olyat nézni, hallgatni, olvasni, tenni amit kevesek? Mernél olyanokkal ismerkedni, akik nem a társadalom elfogadott szokásai szerint léteznek? Mernél úgy viselkedni, olyat hordani, ami egyesek szerint botrányos? Mernél olyat írni, ami felkavaró, ami megérint, nem csak téged, hanem másokat is? Mernél mindent ott hagyni, ami fontos, és újra felfedezni a világot? Mernél élni?

Nem számít hányszor kerülsz padlóra, nem számít hányszor kell szembe szállnod a világgal, ha van valakid, akire számíthatsz, akkor bármire képes leszel.

Érdemes küzdeni, még egy barátért is. Még ha úgy tűnik téged sosem fog annyira megkedvelni nem szabad feladni, mert lehet hogy kincset találsz. 

Nem számít mióta ismered, milyen távol él tőled, vagy milyen beállítottságúak vagytok. Lehettek egymásnak tökéletes ellentétei, de mégis, ha vhol összetalálkoztok, vmi nagyon jó sülhet ki belőle, és olyan dolgot kapsz, amit nem is gondoltál, hogy valaha érezni fogod. Reményt, hogy visszakaptad az életedet, mert ő mindig ott lesz, és vigyáz rád, még ha távol van is tőled. 

Vannak barátok, akik nincsenek veled minden nap, de amikor a szakadék szélére kerülsz ők megmentenek attól, hogy bele ne ess.

Nem az számít hány barátod van, vagy, hogy mióta ismered. Ha megért téged, és elfogad olyannak, amilyen vagy, az mindennél többet ér. 


Valakivel, akit nem rég ismertem meg, valakivel, akit azóta az egyik legjobb barátnőmnek tartok, akire mindig számíthattam, aki ott volt amikor bajban voltam, aki mindig meghallgatott, és akiben még soha nem kellett csalódnom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése