Az
élet néha tragikus és bonyolult, de ha csak egy nagy rózsaszín
ködfelhő lenne elfelejtenénk mi a boldogság.
Mernél
kitörni a csendből, a szürkeségből? Mernél nem átlagos lenni?
Mernél olyat nézni, hallgatni, olvasni, tenni amit kevesek? Mernél
olyanokkal ismerkedni, akik nem a társadalom elfogadott szokásai
szerint léteznek? Mernél úgy viselkedni, olyat hordani, ami
egyesek szerint botrányos? Mernél olyat írni, ami felkavaró, ami
megérint, nem csak téged, hanem másokat is? Mernél mindent ott
hagyni, ami fontos, és újra felfedezni a világot? Mernél élni?
Nem
számít hányszor kerülsz padlóra, nem számít hányszor kell
szembe szállnod a világgal, ha van valakid, akire számíthatsz,
akkor bármire képes leszel.
Érdemes
küzdeni, még egy barátért is. Még ha úgy tűnik téged sosem
fog annyira megkedvelni nem szabad feladni, mert lehet hogy kincset
találsz.
Nem
számít mióta ismered, milyen távol él tőled, vagy milyen
beállítottságúak vagytok. Lehettek egymásnak tökéletes
ellentétei, de mégis, ha vhol összetalálkoztok, vmi nagyon jó
sülhet ki belőle, és olyan dolgot kapsz, amit nem is gondoltál,
hogy valaha érezni fogod. Reményt, hogy visszakaptad az életedet,
mert ő mindig ott lesz, és vigyáz rád, még ha távol van is
tőled.
Vannak
barátok, akik nincsenek veled minden nap, de amikor a szakadék
szélére kerülsz ők megmentenek attól, hogy bele ne ess.
Nem
az számít hány barátod van, vagy, hogy mióta ismered. Ha megért
téged, és elfogad olyannak, amilyen vagy, az mindennél többet
ér.
Valakivel,
akit nem rég ismertem meg, valakivel, akit azóta az egyik legjobb
barátnőmnek tartok, akire mindig számíthattam, aki ott volt
amikor bajban voltam, aki mindig meghallgatott, és akiben még soha
nem kellett csalódnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése