Jasmin

Tükör
Árnyékban álltam. Orcám egyikét megvilágította a Hold. Ezüstös fénye szemembe csillogott. Árnyékban álltam. Orcám másik fele fekete. Sötét rejtély. Űr szememben. Tükröt tartottak elém. Tükröt, amin keresztül nézhettem magam. Kezemmel végig simítottam arcbőrömet. Ki vagyok én? Kérdtem szemben álló felemtől. Miért jöttem? Nem felelt.
Csak tanácstalanul nézett reám. Testemet figyeltem. Szürke sziluett. Önkéntelenül megtapogattam mindenem. Fej: az orrom, a fülem, ajkam épp. Hajam kócos kontyban, ahogy reggel sietve összefogtam. Nyak, szokatlanul széles váll, dús kebel, a hasam szinte kockás, hosszú combok. Lábfejem, a helyén:). Tökéletes. Tökéletes mondtam. A tükröt bámultam. Kerestem a szemem. Nem leltem. 2 fénylő élettelen pont. Hol a lelkem? Rémülten keresni, kutatni kezdtem. Elvesztettem. Szinte sírtam. Sós cseppek peregtek arcomon, talpam alatt tócsát alkotva az ódon hajópadlón. Fújt a szél, s én ott álltam meztelen.
Meglibbentette selyem függönyét. Védőn takart. Tükrök vettek körül. S én álltam középen. Egyik oldalamról a Hold, másról az árny világított.
Csak álltam, s meredtem néztem, ahogy tükörképem lassan úszik, tűnik el semmiben.