Magány
Mennydörgő ég. Zuhogó eső. Villámlás. Haragos felhő. Szürke, kopottas bútorok. Korhadó ablak keret. Mi valaha szép volt, most elveszett. Rothadó kanapé, párnahuzat, s én csak sírok, sírok az ágyam alatt. Bebújok a sötétbe, meleg, puha fénybe. Gyertyát gyújtok ócska öngyújtómmal. A radiátornál álltam.Hideg volt, s rideg. Arcomon csorogtak a könnyek. Súlyos cseppek kopogtak az aszfalton. Fekete autók érkeztek. Szigorú, öltönyös férfiak szálltak ki belőle. Talán értem jöttek... Hallottam a csengő durva, csörömpölő hangját, aztán az övékét. -Kisasszony az apukája itthon van? Nem feleltem. Féltem, nagyon féltem. Egyedül voltam. Magányosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése